Észrevettétek már Ti is azt, hogy 10-20 év házaság, kapcsolat, gyereknevelés után szinte megrekedünk egy bizonyos lelki állapotban, és nem értjük, hogy miért érezzük magunkat boldogtalannak? Megpróbáljuk felidézni a régi énünket, aki kaladvágyó, vagány, életvidám és szexi volt, és arra jutunk, hogy nyilván ez a hanyatlás a korral jár. Megkopott a hajunk fénye, a szemünk csillogása.. Nyugtázzuk, hogy megöregedtünk.
PEDIG NAGYON NEM ÍGY VAN!!!
Sajnos általában egy nagy lelki törés az, ami rákényszerít bennünket, hogy felálljunk a régi, elnyűtt, de irtó kényelmes “fotelból”, és végre magunkba nézzünk. Ráadásul ha még ezt tudatosan csináljuk, tehát akarjuk is megérteni, akkor is eltarthat hónapokig, mire a végére tudunk járni. De megéri.
ÜLJÜNK VÉGRE VISSZA A NYEREGBE!
Közhelyes, de úgy érzem, ez az egyetlen út a boldogsághoz, és pusztán ezzel az egyszerű hozzáállás-váltással hatalmas változásokat érhetünk el. Főleg végre így, éretten, nem türelmetlen hebrencs húszévesként. Ami működött 10-20 évig, nem feltétlenül működik továbbra is. Egy a fontos: valóban MI IRÁNYÍTSUK a saját életünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy oltári önző módon mindenkit eltapossunk magunk körül, hanem az alábbi 3 lépés véghez vitelét:
Ahogy egy bróker-barátom mondta: egy kapcsolatban csak a jelenbe érdemes befektetni. A jövő csupán spekuláció. Ez nagyon így van. Egy jelenben történő izzadságos erőlködés egy a jövőben várható kedvező történés érdekében – nos, ez szerintem soha nem működik. Bármennyire is csalóka ábránd.
HA NAGY ÉS VISSZAFORDÍTHATATLAN DÖNTÉS előtt állunk, akkor is érdemes lassítani, és egyesével sorba venni a fenti módszerrel a számunkra legfontosabb dolgokat. Lehet, hogy már egy-két kis változás is teljesen új platformra helyezi az életünket, kapcsolatainkat.
Éljen Godiva!