Néha Ti is úgy érzitek, hogy ezer dolgot szeretnétek megtenni és elérni, amelytől előbb-utóbb teljes pánikhangulatba kerültök, leblokkoltok, majd jön az iszonyú mély és visszafordíthatatlan rosszkedv, a tehetetlenség érzése, végül feladjátok?
Ne izguljatok, mindezen úrrá lehetünk néhány egyszerű módszer következetes kivitelezésével.
1. LÉPÉS: TUDATOSAN ÉLVEZNI AZ ÉLET DOLGAIT
Nos, végre negyvenesként kezdem belátni, hogy nem lehet csak a pillanat mámorának engedve, csak impulzusok által vezérelve jól és boldogan élni. Jó pár éve hahotázva röhögtem ki német barátaimat és kollégáimat, akik folyamatosan a “bewusst geniessen” elvét hajtogatták, amely annyit tesz, hogy tudatosan élvezzük a dolgokat.
Számomra a két szó totális ellentétet jelentett, mert úgy gondoltam, hogy az élvezet csak akkor az igazi, ha van benne valami váratlan, meglepő – tehát semmiképpen sem egy előre, tudatosan eltervezett történés által ébresztett érzelmeket takar. Újabban viszont egyre inkább azt látom – és ez nagy előnye korosztályunknak, hogy saját magunk, ízlésünk és reakcióink egyre tökéletesebb kiismerésével már nem feltétlenül csak a nagyon váratlan dolgok töltenek el örömmel, hanem inkább azok, amelyekről biztosan tudjuk, hogy jól esnek, szeretjük, és vágyunk rá. És máris tudatosan élvezzük az életet. Ezzel rengeteg értelmetlen frusztrációt is kikerülhetünk, mert már jóelőre láthatjuk, hogy az adott dologból mi fog kisülni, és már előre tudhatjuk, hogy azt kedvelni fogjuk-e avagy sem. Nem véletlenül értékelik a marketingesek kiemelten a 18-35 év közötti korosztályt – hiszen ők még csak keresgélik kedvenceiket. Mi, negyvenesek viszont már nem a keresgéléssel és próbálgatással töltjük az időnket, hanem pontosan tudjuk, hogy mit akarunk.
2. LÉPÉS: ÉLJ SZAKASZOKBAN!
Ha már sikerült rájönnünk, hogy mit szeretünk és mit nem, akkor már csak egy könnyen érthető – mégis alulértékelt módszert kell követnünk. Ez már egy továbblépés “Az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik” taoista bölcsességből kiindulva, és emlékeztethet a 90-es évek porszívóügynök-képzésnél megismert Dale Carnegie “Live in one-day compartments” – azaz egynapos szakaszokban éld az életedet módszerre is. Semmi új nincs benne, a lényeg a lényeg: tervezzünk meg egy általunk belátható életszakaszt a mindennapok szintjén is – amelyet valamilyen aktualitás, éppen jellemző élethelyzet határoz meg: pl. még iskolás korú a gyermekem, most sok pénzre van szükségem a hitelfizetéshez, beteg szüleimet kell ápolnom… stb. A fontos az, hogy ezt az állapotot VALÓBAN CSAK EGY SZAKASZNAK tekintsük az életünkben, ne vetítsük ki azt egész hátralévő életünkre, hiszen pont az a lényeg, hogy ebben a speciális életszakaszban speciális dolgokat kell szem előtt tartanunk, és annak kell bizonyos dolgokat ÁTMENETILEG (!!!) alárendelnünk. Tipikusan elkövetett hiba pl., “ha kisbabám van, én már soha többet nem bulizhatok egy jót, soha többet nem fogok kosztümben járni” érzést állandósítjuk magunkban, és aztán valóban úgy érezzük, hogy az már tényleg így is fog maradni. Vagy pl. én hónapokig szenvedtem egy multicég kötelékeiben – napi minimum 10 órát az asztalomnál töltve – őrjöngve azon, hogy soha sem érek oda a gyerekért a suliba, mire egy kedves barátom meghallotta segélykiáltásaimat, és végre rámmordult:
– Lépj már tovább végre!!
– Jó, de akkor mi lesz a karrieremmel?
– Mi lenne? Most nem inkább az időd a legértékesebb neked? Hogy mehess a gyerekért a suliba? És időt tölthessetek együtt? 6-8 év és fel is nőtt!! Akkor már nem ez lesz a fontos!!
– Ja, de igen, persze!!
– Akkor pontosan ilyen munkát keress most: ahol Te osztod be az idődet, és 4-re érte tudsz menni!!
És akkor végre felálltam, 2 hónapot vacakoltam, hogy mi is legyen, de aztán végre (nem lebénulva-leláncolva) teljesen tisztán láttam, hogy mit is kell tennem. És azóta sem hagyom magamat a “Dehát nagyobbra kellene nőnöd, többet kellene vállalnod!” provokálással eltéríteni a saját kis 8 éves tervemtől…
MAJD AKKOR ráérek gondolkozni azon, hogy mit csináljak. Az alap megvan, a többi meg részletkérdés!!!
3. LÉPÉS: NAPI SZAKASZOLÁS – FINOMHANGOLÁS
Ez már tényleg a luxus, hogy még a napodat is tudatosan szakaszokra osztod. Nemrégiben azonban volt szerencsém közelebbről is tanulmányozni az olaszok aperitivo (a németek “Kase und Wein”, az angol “High Tea”, az amerikai “Koktélparti”) szokásait. Az olasz változat semmi másról nem szól, mint egy felhasználóbarát rituálé munka után – vacsi előtt: barátok, zene, pár falat könnyed étvágygerjesztő, egy kis Aperol Spritz… Mindez tudományosan és fizikailag, valamint az olasz Dolce Vita szellemében lelkileg is felkészít bennünket az esti pihenésre, szórakozásra. Nem visszük haza a munkahelyi stresszt és frusztrációt, hanem lazulunk, dumálunk, csipegetünk – majd elmegyünk vacsizni. Másnap 100%, hogy vidáman és feltöltődve kelünk fel!!
Akár ezt, akár más szokást veszünk fel – biztosan jót tesz a lelkünknek egy kis lazulás!
